Magánnyomozás – Adósságrendezés

Először is vizsgáljuk meg mi is az a kölcsönszerződés?

A Ptk. 6:383.§-a szerint kölcsönszerződés alapján a hitelező meghatározott pénzösszeg fizetésére, míg az adós ennek a pénzösszegnek a szerződés szerinti időpontban történő visszafizetésére és kamat fizetésére köteles.

Az új Ptk. több vonatkozásban is szakított a korábbi szabályozás rendezési elvével. A szerződéstípus szabályozásánál nem tulajdonít jelentőséget a hitelező személyének, így hitelezői és adósi pozícióban is bármely személy kerülhet jogalanyi pozícióba. A régi Ptk. 523.§-a különbséget tett a pénzintézet és a más hitelező között. Az új Ptk. a kölcsönszerződés által létrehívott jogviszony jogosulti pozíciójában álló alanyát egységesen nyilvánítja hitelezőnek. Ezzel az a célja, hogy a kölcsönszerződés szabályait egységesen a kereskedelmi élet szükségleteinek kielégítésére irányuló célból kötött kereskedelmi ügyletekre alkalmazhatóak legyenek. Az egységes szabályozásból kiindulva a régi Ptk.523.§ (1) bekezdése alapesetben az ingyenes kölcsönszerződést definiálta, ezzel az új szabályozás szakított, és külön altípusként szabályozza a szívességi kölcsönt. Az új Ptk. -szakítva a régi terminológiával- a hitelező és az adós főkötelezettségét meghatározott pénzösszeg fizetésében jelölte meg. Pénztartozást pedig a Ptk.6:42.§ (1) bekezdése értelmében pénz tulajdonjogának a jogosult részére való átruházásával, vagy a jogosult fizetési számlájára való befizetés, vagy átutalás útján lehet teljesíteni.

A Ptk.6:384.§-a a kölcsön kifizetése megtagadhatóságának fő okait nevesíti a régi Ptk.524.§ (1) bekezdésével összhangban. Az adós körülményeinek változása, mint felmondási ok bekövetkezésének szempontrendszerét a jogalkotó nem fogalmazta meg, hanem azt a jogalkalmazóra bízza. Ilyen szempont lehet például annak a felismerése, hogy az adós másokkal szembeni kötelezettségeit nem teljesítette vagy szerződésszegést követett el. A biztosíték érvényesíthetőségében beállott lényeges változás megítélése is az eset összes körülményeinek mérlegelésével dönthető csak el. A biztosíték értékének lényeges változása tekintetében szintén a jogalkalmazásra van az bízva, hogy a biztosítéki érték milyen szintű változása az, amely a kölcsönösszeg kifizetésének megtagadásához vezethet.

Az új Ptk. kodifikációja kapcsán is felmerült az a kérdés, hogy a kölcsönszerződést reál, vagy konszenzuál szerződésként kell-e szabályozni. Az új Ptk. a korábbival összhangban a konszenzuál változat mellett döntött. A Ptk. 6:385.§ (1) bekezdése értelmében az adós a kölcsönösszeg igénybevételére nem köteles. Ezzel a régi Ptk. 524.§ (2) bekezdése szerinti konszenzuál szerződés alapján a szerződés nem a kölcsönösszeg átadásával, hanem a felek egyező akaratnyilvánításával, annak az időpontjában jön létre. A szerződésnek ebből a jellegéből következnek a kölcsönösszeg igénybevételének elmaradására vonatkozó szabályain kívül az előbb említett kölcsön átadásának megtagadására vonatkozó szabályai is.

A Ptk. 6:385.§ (2) bekezdése értelmében a kölcsönösszeg igénybevételének elmaradása esetén az adós a hitelezőnek a szerződés megkötésével kapcsolatosan felmerült költségeit kell megfizetnie. A korábbi Ptk. 524.§ (2) bekezdése a hitelező kárának megtérítéséről rendelkezik. Az új Ptk. sem kívánja az adóst olyan kölcsönösszeg felvételére kényszeríteni, amelyre már nincs szüksége. Ezzel kapcsolatosan a hitelezőnek a teljesítésre azonban készen kell állnia, és ezzel kapcsolatban máshonnan meg nem térülő költségei merülhetnek fel. Az adós a kölcsönösszeg igénybevételére tehát jogosult, de nem köteles. Szerződésszegést nem követ el, ha nem veszi igénybe a rendelkezésre tartott kölcsönt. Méltánytalan lenne ugyanakkor, ha a hitelezőnek, aki felkészült a teljesítésre, rendelkezésre tartotta az összeget, a kölcsön igénybevételének elmaradása esetén a költségeit magának kellene viselnie, ezért a máshonnan meg nem térülő költségeit az adósnak kell viselnie.

Bár a Ptk. a hitelszerződést önálló szerződéstípusként nevesíti, a kölcsönszerződés szabályai között is rendelkezik egy olyan esetről, amikor a kölcsönösszeg megfizetésére a szerződést követő meghatározott időn belül, vagy meghatározott feltételek teljesítése esetén kerül sor. Ez tartalmát tekintve hitelszerződésnek minősül, hiszen ugyanúgy meghatározott határidőig, vagy feltétel bekövetkeztéig történő kölcsönösszeg rendelkezésre tartását írja elő a hitelező számára, az adós részéről pedig ugyanúgy díjfizetési kötelezettség keletkezik. A gyakorlatban azonban rendkívül elterjedt megoldást nem volt indokolt két elemre (hitelszerződés és az alapján kötött kölcsönszerződés) bontani, így került sor a kölcsönösszeg rendelkezésre tartásának szabályai megalkotására a kölcsön körében.

Szívességi kölcsön

A Ptk. a korábbi szabályozásnak megfelelően változatlanul lehetővé teszi az ingyenes (szívességi) kölcsönt. A Ptk. 6:388.§-a alapján fő szabály szerint az adós nem köteles kamatot és egyéb díjat sem fizetni, csak abban az esetben, ha ezt a felek kifejezetten kikötötték, vagy ha a szerződés céljából, vagy az eset körülményeiből ez következik. A korábbi Ptk. 523.§ (1) bekezdése azt a kölcsönszerződést tekintette alapmodellnek, amelyben kamat és egyéb díj kifizetése nem szerepelt, és kifejezetten a felek eltérő rendelkezésére volt az bízva, hogy kamatot, díjat kikötnek-e, vagy sem. Az új Ptk. tipikusnak a visszterhes kölcsönt tekinti, és elhagyja azt a megkülönböztetési szempontot is, amely szerint a hitelező személye (lásd pénzintézet) a meghatározó. Ehelyett elhatárolási szempont az lett, hogy visszterhes, vagy ingyenes kölcsönszerződésről van-e szó. Szívességi kölcsönről tehát akkor van szó, ha a felek kifejezetten így rendelkeztek a szerződésben, vagy ennek hiányában, ha a szerződés céljából, vagy az eset körülményeiből ez megállapítható. Mivel a szívességi kölcsön tekintetében a visszterhes kölcsönre előírt szabályok nem érvényesülhetnek teljes mértékben, ezért a Ptk. 6:388. § a) és b) pontja azt a két eltérő szabályt nevesíti, amely a kölcsönszerződés általános szabályaihoz képest speciálisak. Ezért ebből eredően a hitelező a saját körülményeiben bekövetkezett lényeges változás miatt is megtagadhatja a kölcsönösszeg kifizetését, másrészről az adós nem köteles a kölcsönösszeg rendelkezésre tartásáért díjat fizetni.

A kölcsönszerződés szabályait a Ptk. a pénzkölcsönre tipizálta, azonban annak alkalmazhatóságát kiterjeszti a 6:389.§ (1) bekezdésében más helyettesíthető dologra is. A mindennapi élet szokásos kölcsönügyletei tárgyának jelentős részét ugyanis nemcsak pénz, hanem más helyettesíthető dolog képezi, továbbá a pénzpiacokon mindennapos ügyletté vált az értékpapír kölcsön és az árutőzsdei termékek kölcsöne is. A kölcsönszerződés tárgya tehát nemcsak pénz, hanem más helyettesíthető dolog is lehet, azaz minden olyan dolog, amely esetében az adósnak lehetősége nyílik arra, hogy „ugyanabból ugyanannyit” teljesítsen. A hitelező ebben az esetben a dolog tulajdonba adásával teljesíti a kötelezettségét, míg az adós kötelezettsége ugyanolyan fajtájú, minőségű és a mennyiségű dolognak a hitelező tulajdonába adása. A kölcsön esetén ki kell emelni, hogy a tulajdonátszállás nem önmagában a dolog helyettesíthető jellegéből fakad, hanem a kölcsön céljából, abból, hogy az adós a kölcsönkapott dolgot jogosult elhasználni, elfogyasztani, vagy elidegeníteni. A kamatfizetési kötelezettség fő szabállyá emelése miatt más helyettesíthető dolog kölcsöne esetén kamat helyett díjfizetési kötelezettséget ír elő a Ptk. 6:389.§-a. A díj mértékének kiszámítására a Ptk. a kölcsönadott dolog átadáskori piaci értékének figyelembevételét és a kamatszámítás szabályainak alkalmazását irányozza elő. Ez a fő szabály azonban diszpozitív, a felek ettől eltérhetnek.

A Ptk. 6:389.§ (2) bekezdése kiterjeszti a kölcsönszerződés szabályainak alkalmazását arra az esetre is, ha a két fél teljesítése időben elválik egymástól, azaz amikor az egyik fél által nyújtott szolgáltatás megelőzi a másik fél által nyújtandó pénzszolgáltatást, vagy az ellenérték megfizetése megelőzi a főszolgáltatás teljesítését. Ezzel az új kódex kinyilvánította, hogy a hitelviszony tágabb értelmezési lehetőséget is nyert, mert minden halasztott fizetés, így például az áruhitel, a részletvétel, vagy az előleg alapja is egy hitelviszony. Ebből az következik, hogy a felek eltérő megállapodásának hiányában az egyébként nem kölcsönszerződés esetében is irányadók a kölcsönszerződés szabályai a jogviszony egyes elemére.

Forrás: http://projektjeink.birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/ptk_e_learning/ptk9/lecke20_lap1.html