Találkozni néha a kérdéssel, hogy a magánnyomozást végző személynek milyen múltja van? Olykor elkerülnek rendőri múltú megjegyzések, titkosszolgálati jogviszonyok, akár idegen országokban való szolgálatra utaló gyökerek. Felmerül a kérdés, hogy valóban szükséges e vagy sem, a feladat és a megbízások teljesítéséhez ez? Ahhoz, hogy reális és elfogulatlan választ, objektív nézőpontot kapjunk erre a kérdésre, először érdemes azon a gondolaton végig menni, vajon egyezik e a rendőr és a magánnyomozó munkája?
A válasz pedig az, hogy nem. Abszolút nem.
A rendőr munkája a szabályok betartatása, a bűncselekmények felismerése, az azt elkövetők előállítása. Neki nem szükséges érzelmet, vagy egyéni mérlegelési lehetőséget belevinni a munkájába. Hiszen azt a munkavégzésére vonatkozó szabályok alakítják.
A magánnyomozó munkája, viszont nem ezzel ellentétben a polgári jogi korlátok között mozgó, magán jellegű feladatok kiszolgálására szolgál. Amely teljesen más, empatikus, és emberközpontubb készségeket és képességeket kíván. Persze ugyan úgy felkell ismernie tudni a bűncselekményeket.
A közös metszet pedig az alapvető jogi ismeretek alkalmazása, a büntető törvénykönyv ismerete.
Előny lehet egy rendőrnél, hogy alapvetően van ismeretsége, ám alapvetően ez csak egy rövidtávú indulási előny lehet számára, a karrierje beindítására. Egy hosszabb ideje magánnyomozóként dolgozó számára ezek idővel kialakulnak.
Összefoglalva; aki erre a tényre alapozza hozza meg a voksát, az hozhat rossz döntést is. Persze némileg adhat ez egy alapvető alkalmasságot a számai készség iránt. Azonban ez gyakorlati oldalról mindig másként működik.