Avagy, hogyan is viselkedik egy magánnyomozó a terepen.
Gyakori kérdés is lehetne akár, amikor valaki a filmekhez, vagy az illusztrációkon látható képekhez viszonyítja a magánnyomozás egyik terepi munkavégzésének részét, az operatív figyelést. Ha valóban így nézne ki az a személy aki ezt a munkát végzi, akkor igen csak könnyen felismerné környezete, köztük az a személy is akit megfigyel.
A célszemely (akit figyelni kell) a megbízók többsége szerint amúgy is dörzsölt, szemfüles, alapos, átgondolt … Így ha ez igaz is lenne, miért adná meg az operatív figyelést végző személy a lehetőséget, vagy a legkisebb esélyét is, hogy felismerje ?!
Minden operatív figyelés alaposan átgondolt, és megtervezett. Óvatos lépésekből áll, a terepen lévő nyomozó átlagos ruhában dolgozik, nem feltűnő, szürke, de mégsem annyira hogy az gyanús legyen. Nincs nála semmi feltűnő tárgy, nem lóg a nyakában (alapesetben) igazolvány, nincs a kezében hatalmas objektív fényképezőgéppel. Nem látni a kezébe adatrögzítő eszközt. Nincs külsőre semmi olyan, ami megkülönböztetné az átlag hétköznapi embertől. Amikor anyagokat gyűjt, láthatatlan marad a külvilága számára. Gépjárművét a megfigyelés során ha szükséges váltogatja. Próbál minél jobban beleolvadni a szürke hétköznapi szereplők közé. Sokszor szerepeket eljátszva. Mindezt teljes higgadtsággal, hidegvérrel, így nem befolyásolja a stressz.
És hogy a kérdésre is válaszolt kapjon (hogyan is ismerni fel a magánnyomozót?) sehogy.
Ismerje meg, hogyan is dolgozunk! Kattintson IDE